SZENTLÉLEK TEMPLOM NAGYCSÜTÖRTÖK
+ NOS AUTEM GLORIARI +
A Szenvedésre induló Jézus búcsúestje övéivel. Jézus vágyva-vágyott
évek –
- voltaképpen örök idők - óta készült erre a vacsorára.
Ekkor adta át búcsú-ajándékait:
1.) szeretetének jelét a lábmosásban,
2.) Testének és
Vérének szentségét
3.) a papi átváltoztató hatalmat („ezt cselekedjétek”)
4.) mintegy végrendeletül elmondja búcsúbeszédét,
5.) és elmondja Egyházáért főpapi imádságát.
BEVEZETŐ NÉPÉNEK (Ho.:
79.):
1.) ÁHITATTAL
KÉSZÜLŐDJÜNK, TESTVÉREK, - Emlékére ama titkos
estének, | Hol a piros borból - Krisztus vére
csordul - s lesz a kenyér
áldozata testének.
(szöveg: Sík Sándor)
INTROITUS (Éneklő
Egyház: 649. o. / 541.; Gal 6,14):
GLORIA: A
szentmise Gloriájára megszólal az orgona, a harangok, a
csengők, hogy
azután a gyász jeléül elhallgassanak egészen Húsvét
éjszakájáig.
RESPONSORIUM
(Éneklő Egyház: 1397.o./ 806.; Fil 2.8-9):
KRISZ-TUS + engedelmes volt értünk
/mind-ha-lá-lig, *
* a Keresztha-lá-lig.
Vers/: Azért
fölmagasztalta Őt az Is-ten +
és nevet adott Né-ki, *
* mely fölötte van min-den név-nek. è KRISZ-TUS...
TRACTUS (nagyheti
zsoltár; Ján 13,35):
2.) Maradjon meg
bennetek e há-rom: + a hit, a
remény és a / sze-re-tet,
*
* de legnagyobb közöt-tük a / sze-re-tet.
3.) Most még megmarad
e há-rom: + a hit, a remény és a / sze-re-tet, * de
legnagyobb közöt-tük a / sze-re-tet.
4.) Szeressük tehát egy-mást, + mert a szeretet Is-ten-től / való, * s aki
szereti testvérét, az Is-ten-től / szü-le-tett. (s—l-s-f—s)
A LÁBMOSÁSI SZERTARTÁS ÉNEKE (Éneklő Egyház: 1402./809.):
1.) TUDVÁN JÉZUS,
hogy eljött órája, - szeretetnek jelét reánk hagyta: |
| gyolcskendővel magát felövezte, -
apostolok lábát mosni kezdte.
2.) Ő, A MESTER
szolgál tanítványnak, - bűnös voltát nem nézi Júdásnak. |
„Íme, ezzel példát adtam néktek, - amit
tettem, ti is azt tegyétek!”
3.) AZÉRT MI IS
egymást így szolgáljuk, - alázattal egymás lábát mossuk, |
egymás terhét jó szívvel viseljük, -
Mesterünknek parancsát kövessük.
(szöveg: Kájoni Kancionálé alapján; dallam:
XVI. század, népi gyűjtés szerint)
FELAJÁNLÁSRA (Éneklő
Egyház: 1403. o. / 810.):
Vers/1.:
Minket Krisztus szeretete gyüj-tött egy-be,
- örvendezzünk és
Őbenne ví-ga-doz-zunk! - Tiszteljük és szeressük az é-lő Istent, -
- és szeressük mind egymást is
tisz-ta szív-vel.
è HOL SZERETET...
Vers/2.: Mikor
tehát egybegyűlve e-gyütt va-gyunk,
- lélekben meg ne
oszoljunk, jól vi-gyáz-zunk! - Szűnjenek a rút
viszájok,
meg-szó-lá-sok, - s ott lakozzék miközöttünk Krisz-tus-Is-ten.
è HOL SZERETET...
Vers/3.:
Szentjeiddel egyesülten, Krisz-tus-Isten,
- dicsőségben szent
Arcodat meg-lát-has-suk! - Mérhetetlen örömödben
ör-vend-hes-sünk, - végnélküli szeretetben mind-ö-rök-ké.
è HOL SZERETET...
(szöveg: őskeresztény
ének " Ubi caritas et amor ";
dallam: Invitatorium zsoltár)
COMMUNIO
(Éneklő Egyház: 646. o. / 540.; Ján.
6,52):
ÁLDOZÁSI NÉPÉNEK (Ho.: 142.): Zálogát adtad, ó Jézus
1.) ZÁLOGÁT ADTAD, Ó
JÉZUS - örök szeretetednek, | rendelvén
e nagy Szentséget, és adván
tieidnek: | hogy Teveled egyesüljünk,
- s Téged
viszontszeressünk, | örök hála és imádás
-legyen azért
Nevednek!
2.) IRGALMADBAN nem
vizsgáltad - a mi gyarlóságunkat, | és
ellened
elkövetett
- sok hálátlanságunkat. |
Megmenteni így akartál, - azért
értünk meghaltál, | eltörölvén a Keresztfán - régi adósságunkat.
3.) S HOGY HALÁLOD
szent emlékét - mindennap meg ülhessük, |
| hagytad ezt a nagy Szentséget, - hogy magunkhoz vehessük.
| Csodálatos kincset adtál, és közöttünk
maradtál: | véghetetlen
jóságodért
add, hogy mindig szeressünk!
4.) ÍGY MAGADHOZ
édesgettél, - Kegyes Jézus, bennünket. | Add, hogy
tőled semmi többé - El ne vonja szívünket.
| E Szentségben légy
oltalmunk, - Érted éljünk és haljunk. |
Üdvözítőnk, áldd meg, kérünk, -
- E szent feltételünket.
(szöveg és dallam:
Tárkányi-Zsasskovszky, XIX. század)
Az Oltáriszentség mellékoltárhoz való átvitele alatt Aquinói Szent
Tamás Oltáriszentség-himnuszát énekeljük:
OLTÁRISZENTSÉG
HIMNUSZ (É.E.: 230. o./ 155.
v. Ho. 318.):
2.) TANTUM ERGO
SACRA-MEN-TUM - Ve-neremur cer-nu-i, - Et
antiquum docu-men-tum novo cedat ritu-i,
- Praestet fides suple-men-
tum - Sen-su-um de-fec-tu-i.
3.) GENITORI GENI-TO-QUE – La-us et
jubilati-o, - Salus, honor,
virtus
quo-que
- Sit et benedicti-o, -
Procendenti abut-ro-que
-Compar sit
lau-da-tio. A-MEN.
FORDÍTÁSA:
1.) ZENGJED NYELV A
DICSŐ-SÉ-GES - Test titkát, s a drága Vért -
melyet hullatván ér-té-kes -
váltságul az em-be-rért, - a
föld Ura, a
föl-sé-ges
- méh gyü-möl-cse nem kí-mélt.
2.) MÉLTÓ EZT A NAGY
SZENT-SÉ-GET - térd-re-hull-va álda-ni, -
- és a régi Szövet-sé-get - Új rítussal vál-ta-ni, - pótolják a rest ér-zé-ket
-
- a
merész hit szár-nya-i.
3.) AZ ATYÁNAK ÉS FI-Á-NAK - lé-gyen áldás, dicső-ség, - üdv, hozsanna
és i-má-dat,
- ujjongások hirdes-sék, - aki
Kettejükből á-rad: - a
LÉLEK
is
ál-das-sék. A-MEN. (szöveg: Aquinoi Szent Tamás - Babits Mihály
fordítása; dallam: /gregorián/ Liber Usualis)
OLTÁRFOSZTÁS ALATT
(Ho.: 71.):
1.)
KERESZTÉNYEK, SÍRJA-TOK, -
mélyen szomorkodja-tok! |
kese-reg-jen
minden szív, - aki JÉZUSÁ-HOZ hív!
2.) NINCSEN
ABBAN IRGA-LOM, - Hozzád buzgó
fájda-lom, | aki Té-ged
meg nem szán, - ó JÉZUS, a KE-RESZT-FÁN.
5.) SZÁLLJ
SZÍVEDBE, sirasd meg -
vétkeidet, s fontold meg, |
hogy az
Isten
Fia volt, - aki érted így meg-holt.
(szöveg:
Faludi Ferenc, jezsuita, XVIII. század; dallam: Tárkányi-Zsasskovszky,
XIX. század)
KIVONULÁSRA (Éneklő Egyház: 1405. o. / 811.; Máté 26.):