SZENTLÉLEK TEMPLOM
NAGYPÉNTEK
E napon nincsen szentmise, mert ma maga az örök Főpap mutatta be véres
áldozatát a kereszt oltárán. -
A pap bevonulása alatt nincsen ének, csak mélységes hallgatás. A pap a
vértanúság ruhájában: piros ruhában jelenik meg.
Leborul az oltár lépcsőjére: ez a földön való tehetetlen fekvés a
legteljesebb hódolatnak a jele.
I. OLVASMÁNY:
Izaiás próféta (52,13 - 53,12) - Az
apostoli Egyház ennek
a
jövendölésnek a fényében Értelmezte Jézus szenvedését.
TRACTUS
(nagypénteki zsoltár; 101. zsoltár; É.E.:
1418. o./817.):
2.) Ne rejtsd el or-cá-dat / tő-lem, * szorongatásom
napján hajtsd
hoz-zám
/ fü-le-det!
3.) Amely napon
segít-sé-gül / hív-lak, *
hamar hall-gass meg / en-gem!
4.) Mert elenyésztek,
mint a füst, az én / nap-ja-im
*
* és a csontjaim kiégtek mint a / cse-rép.
5.) Lekaszáltak, mint
a füvet, és elszá-radt a / szí-vem, *
* még kenyerem enni is el-fe/led-tem.
6.) Te pedig, Uram, fölkelvén
megkönyörülsz Sio-non, + mert
ideje,
hogy kö-nyö-rűlj
/ raj-ta * mert el-jött az /
i-dő. (s—l-s-f--s)
II. OLVASMÁNY:
a Zsidókhoz írt levélből (4, 14-16;
5, 7-9) Jézus, mint az
emberiség Főpapja mutatta be áldozatát.
RESPONSORIUM
(Éneklő Egyház: 1397.o./ 806.; Fil 2.8-9):
KRISZ-TUS + engedelmes volt értünk
/mind-ha-lá-lig, *
* a Keresztha-lá-lig.
Vers/: Azért fölmagasztalta
Őt az Is-ten + és nevet adott
Né-ki, *
* mely fölötte van min-den név-nek. è KRISZ-TUS...
PASSIÓ: Szent János apostol evangéliumát énekeljük,
azét, aki végig
ott állt Nagypénteken a
Kereszt lábánál, mint a szenvedés
hűséges tanúja.
(A Passiót a
középkori, magyarországi, moll passió-dallamon énekeljük)
ÜNNEPÉLYES
KÖNYÖRGÉSEK: a pap felszólítására magunkban
imádkozunk az alábbi szándékokokra; Majd a pap az Egyház nevében
ünnepélyesen az Atya elé
terjeszti Jézus Krisztus által a kérést.
1.) az Egyházért,
2.) a Pápáért,
3.) a püspökökért, papokért,
hívekért,
4.) a keresztelendő hittanulókért,
5.) a keresztények egységéért,
6.) a zsidókért,
7.) azokért, akik nem hisznek Krisztusban,
8.) azokért, akik nem hisznek Istenben,
9.) a világ vezetőiért,
10.) a szenvedőkért.
HÓDOLAT A SZENT
KERESZT ELŐTT: a mai nap szertartásának
csúcspontja!
A Kereszt behozatala alatt a „Vexilla regis" (Ho. 82.) himnuszt
énekeljük:
1.) KIRÁLYI ZÁSZLÓ JÁR ELÖL,
- Keresztfa titka tündököl, - melyen az élet
halni szállt, - s megtörte holta a halált.
2.) KEGYETLEN LÁNDZSA VERTE
ÁT - gonosz vasával oldalát, - s mely
szennyet, vétket eltörölt: - belőle víz
és vér ömölt.
3.) AZ ŐSI JÓSLAT ITT
BETELT, - Mit a hű Dávid énekelt: „Az Úr, halljátok,
nemzetek! - Kereszten trónol köztetek.”
7.) SZENTHÁROMSÁG,
DICSÉRJENEK - üdvösség kútja, mindenek, - legyen
győzelmünk, add meg ezt, - a diadalmas
szent Kereszt.
Hitünk tanítása szerint a KERESZTET az Üdvözítővel és megváltó
szenvedésével való szoros kapcsolata miatt a legteljesebb tisztelet illeti.
A Kereszthódolat alatt az IMPROPÉRIÁKAT, Krisztus hűtlen népéhez - és
hozzánk - intézett panasz-szavait énekeljük. (az ének három nyelvében ma az
egész világ megszólal: a görögben a Kelet, a latinban a Nyugat, a magyarban a
helyi egyházunk.
Az egész év liturgiájának egyik legmegindítóbb jelenete ez!)
SZENT AZ IS-TEN! - SZENT ÉS ERŐS-SÉ-GES!
-
SZENT ÉS HALLHA-TAT-LAN! - IRGALMAZZ NÉ-KÜNK!
A SZENT KERESZT
ELŐTTI HÓDOLAT alatt a SZENTKERESZT-HIMNUSZT („CRUX FIDELIST”) énekeljük
(Éneklő Egyház:
1425.o./823.):
1.) LEGNEMESEBB
MINDEN FÁK KÖZT, - hű Keresztfa, álda-lak!
| Erdő egy sem termett i-lyet, - ily gyümölccsel gazda-got, | édes fa, mely
édes szeg-gel - édes ter-het
hordozol!
2.) DICSŐSÉGES VIA-DAL-NAK - zeng-je nyelvünk himnu-szát,
|
| Keresztfának győze-del-mén - énekeljünk dia-dalt: | miként győzött
halá-lá-val - mi megvál-tó
Krisztusunk.
3.) Ó MAGAS FA,
HAJTSD MEG Á-GAD, - már ne
legyen oly ke-mény, |
| enyhítsd belső merev-sé-gét, - mit a természet a-dott, | a mennyei
Király tes-tét - úgy karold át sze-lí-den.
4.) EGYEDÜL CSAK TE
VAGY MÉL-TÓ - vált-ságunkat horda-ni,
| és a hajótört vi-lá-got - biztos partra mente-ni: | pusztululástól ezt a föl-
det - Bárány vé-re óvta meg.
5.) HÓDOLATTAL ADJUNK
HÁ-LÁT - há-romságban egy Úr-nak,
| Atya-Fiú-Szentlé-lek-nek, - imádandó Fölség-nek, | Őt dícsérje minden
é-lő
- mindörök-kön örökké. A-MEN.
(szöveg: Venantius Fortunatus, VI. század;
dallam: Liber Usualis)
SZENTÁLDOZÁS: a Nagycsütörtökről megőrzött Szentostyát
veszi magához a pap és a nép. Körmenet hozza az oltárra az Oltáriszentséget.
Alatta a következő himnuszt énekeljük (Éneklő Egyház: 158.o /83):
1.) A MEGVÁLTÓ SZENT
KÍNHALÁL, - melyben a föld üdvöt talál, |
adjon, Urunk, most békülést - szívünk vágyának enyhülést.
2.) TÁPLÁLJANAK SZENT
TITKAID, - ihlessenek vércseppjeid, |
| lelkünknek mélye teljen el -
szenvedésed emkékivel.
3.) ÉLJEN SZÍVÜNKBEN
SZÜNTELEN - e gyalázat, e gyötrelem, |
| keresztfa, lándzsa, vas-szögek, - tövisszúrások,
sebhelyek.
4.) Ó MEGFESZÍTETT
JÉZUSUNK, - egész szívvel fohászkodunk, |
| Kit eladott a gyűlölet: - Tenéked
áldás, tisztelet!
(szöveg: Szent
Bonaventúra; Sík Sándor fordítása; dallam: Kisdi: Cantus Catholici, 1651.)
ÁLDOZÁSRA
(Ho.: 118.):
1.) KRISZTUS TESTE ÉS
SZENT VÉRE, - angyaloknak étele | elevenen
van itt jelen - a kenyér és bor színben. |
BORULJUNK LE ÉS
RETTEGVE - IMÁDJUK E FÖLSÉGET, AZ
OLTÁRISZENTSÉGET!
2.) BÁR E CSODÁT,
HITÜNK TITKÁT, - elménk fel nem foghatja,
| de biztosít az igaz hit - melyre Jézus
taníta. | BORULJUNK LE ÉS
RETTEGVE - IMÁDJUK E FÖLSÉGET, AZ
OLTÁRISZENTSÉGET!
3.) A KERESZTFÁN
HALDOKOLVÁN - rejlett csak az Istenség, | itt
elrejtve és elfedve - Istenség és
emberség. | BORULJUNK LE ÉS
RETTEGVE - IMÁDJUK E FÖLSÉGET, AZ
OLTÁRISZENTSÉGET!
4.) ORVOSSÁGÁT,
TISZTULÁSÁT - lelkünk itt feltalálja, | e nagy
Szentség - az üdvösség bőséges kútforrása.
| BORULJUNK LE ÉS
RETTEGVE - IMÁDJUK E FÖLSÉGET, AZ OLTÁRISZENTSÉGET!
5.) SZELÍD BÁRÁNY! A
KERESZTFÁN - áldozatunk Te lettél, | és ezáltal
szent Atyáddal - nekünk békét szereztél.
| BORULJUNK LE ÉS
RETTEGVE - IMÁDJUK E FÖLSÉGET, AZ
OLTÁRISZENTSÉGET!
(szöveg: Simon
Jukundián, XIX. század; dallam: Tárkányi-Zsasskovszky, XIX.
század)
A szentáldozás után körmenet
visszi vissza a megmaradt Szentostyát, majd oltárfosztás, és ezután a pap és
kisérete csendben kivonul.
A nagypénteki szertartás után JEREMIÁS LAMENTÁCIÓIT
(siralmait) énekli az énekkar.