SZENTLÉLEK TEMPLOM ÉVKÖZI XXI.
VASÁRNAP
BEVEZETŐ NÉPÉNEK (Ho.: 223.):
1.) HOZZÁD SÓHAJT A
LÉLEK URUNK, - Hozzád vonz az igaz szeretet,
- hozzád jöttünk, eléd borulunk.
2.) ÚTUNK ÁLLNÁK
GONOSZ BŰNEINK, - ám addig kér esengve imánk,
- Míg irgalmad reánk letekint.
3.) ISTENHEZ SZÁLL
dicsérő imánk. - S ha van bennünk igaz akarat, -
- Istentől száll a béke reánk.
(szöveg: Székely László;
dallam: „Cantionale et Passionale
Hungaricum”
XVII. sz.)
INTROITUS (Éneklő Egyház: 737.o./587.; 65. zsoltár
4.):
RESPONSORIUM
(Éneklő Egyház: 768. o. / 621.; 91.
zsoltár):
JÓ DOLOG AZ URAT
/DI-CSÉR-NI * zsoltározni a Te
nevednek, /
/ó föl-sé-ges!
Vers/1.:
Hirdetni reg-gel +
irgalmassá-go-dat * és
hűségedet /éj-sza-ka.
N.:
ZSOLTÁROZNI A TE NEVEDNEK...
Vers/2.:
Tízhúru lant-tal + és orgo-ná-val * énekkel és ci/te-rá-val.
N.:
ZSOLTÁROZNI A TE NEVEDNEK...è JÓ DOLOG AZ URAT...
(94. zsoltár) szabadító Iste/nünknek!
Vers/2.: Mert
nagy az Úr az /Isten * és nagy
Király ő
minden földek / fölött.
FELAJÁNLÁSRA (Ho.: 294.):
1.) AH, HOL VAGY,
MAGYAROK tündöklő csillaga, - ki voltál
valaha országunk istápja? | Hol vagy,
ISTVÁN KIRÁLY? -
- Téged magyar kíván, - Gyászos öltözetben Teelőtted sírván.
2.) RÓLAD EMLÉKEZVÉN
csordulnak könnyei, - búval harmatoznak
szomorú mezei. | Lankadnak szüntelen
vitézlő karjai, - nem szűnnek
iszonyú sírástól szemei.
3.) VIRÁGOS KERT VALA
híres PANNÓNIA, - mely kertet öntözte
- híven SZŰZ MÁRIA. | Katolikus hitnek - Bő volt szép virága! - Be meg
sötétedett örvendetes napja.
(szöveg: Dőri kézirat,
1752.; dallam: Bogisich: Őseink buzgósága, 1888.)
COMMUNIO
(Éneklő Egyház: 747. o. / 595.; 30.
zsoltár 17-18.):
ÁLDOZÁSI NÉPÉNEK
(Ho.: 131.): TEMPLOM CSENDES MÉLYÉN...
KIVONULÁSRA (Ho.:192.):
1.) Ó DICSŐSÉGES, ó ékességes, - mint a csillag, fényes! - Úrnőnk,
s
Anyánk vagy, - Drága, szép,
erényes.
2.) ANGYALI SZÓZAT, látnoki jóslat, - Ős királyi magzat,
Bölcs Salamonnál - zeng
neked a hangzat.
13.) FÉNY A SÖTÉTBEN, édes reményem, - Ó tekints le rám fenn:
Adj híveidnek - Örök éltet.
Amen!
(dallam: Cantus Catholici,1651.; szöveg:
Pázmány Péter: „O gloriosa, o
speciosa”)